top of page
Keresés
Szerző képeZubreczki Dávid

Visegrád és a párizsi Louvre, Esztergom és a New York-i Met. Milyen menő a magyar reneszánsz?

Frissítve: 2022. jan. 23.

A Templomséták a Dunakanyarban című könyvem írása közben rengeteg izgalmas dologba botlottam. Tudtam ugyan, hogy a visegrádi palotakápolna és az esztergomi Bakócz-kápolna a magyar reneszánsz művészet egy-egy csúcsát jelentik. Az alkotókról azonban nem sokat hallottam, hiszen sem Gregorio di Lorenzo - Mátyás király firenzei szobrásza -, sem a Bakócz Tamás érseknek dolgozó Andrea Ferrucci neve nem túl közismert.


Pedig mindketten nagynevű alkotók voltak Toscanában, a reneszánsz művészet központjában. Sorolhatnám, hogy milyen fontos munkákban vettek részt, vagy hogy melyikükről mit írtak a kortársai, de azt hiszem mindennél beszédesebb, hogy most mennyire becsülik a műveiket. Merthogy szobraikat, domborműveiket a világ vezető múzeumiban találjuk.



Valahányszor a visegrádi Mátyás Király Múzeumban járunk, és megnézzük a hajdani palota rekonstruált romjai közt kiállított "Visegrádi Madonnát", jusson eszünkbe milyen jó is nekünk, hogy egy Gregorio di Lorenzo művet látunk. Másnak ezért a párizsi Louvre-ba kell látogatnia:



A reneszánsz nem tartott ugyan sokáig Magyarországon, de téved aki azt hiszi, hogy Mátyás király halálával véget ért. (Erről egyébként a korabeli zenei kultúra kapcsán írtam is egykor az Indexen.) Az esztergomi bazilika Bakócz kápolnájában annak az Andrea Feruccinak az oltárát csodálhatjuk meg, akinek ma többek közt a New York-i Metropolitan Museum of Art (Met) őrzi a műveit.



Andrea Ferucci két alkotása. Balra a Bakócz-kápolna oltára az esztergomi bazilikában (saját kép), jobbra Julius Caesar a New York-i Metben.


Persze, persze látom én is, hogy a múzeumi darabok sokkal épebb állapotban vannak. Például nem vésték le az emberi arcokat róluk a törökök. Mégsem csak azért lehetünk büszkék ezekre az alkotásokra, mert bár "kicsit sárga kicsit savanyú de a miénk". Hanem mert hatalmas értékük, hogy nem egyszerűen műtárgyként vannak kiállítva, hanem többé-kevésbé eredeti helyükön, környezetükben, ott, ahová eredetileg szánta azokat az alkotójuk.



Ha még több érdekességet olvasnál a Dunakanyar templomainak és azok építészetének, művészetének történetéről, rendeld meg kedvezményesen a legújabb, Templomséták a Dunakanyarban című könyvemet. Ha szeretnéd, dedikálva küldöm :)

Comments


bottom of page